Egyik legtalálóbb mondat, amit valaha is olvastam..’rule your mind or it will rule you’. Mit is jelent? Kerekedj felül a gondolataidon, mert szó szerint az elméd és gondolatod fog rajtad uralkodni. Csak okos volt ez a Buddha bácsi..
Mit is kell rólam tudni? Fiatal vagyok, talán túl fiatal is ahhoz, hogy olyanokat érezzek amiket érzek. 18 évesen az állandó szorongás rabja vagyok. A blogot nem azért indítottam, hogy lelki szennynek használjam, és hogy saját magamat sajnáltassam. Arra megvan a saját, privát naplóm. Ilyenről szó sincs..a blog lényege, hogy megismertessem veletek mi is folyik az én soha le nem álló elmémben (még szerencse hogy nem áll le. Az már a halált jelentené nem?) Plusz ez nekem is amolyan ‘terápia’ féle. Soha nem próbálkoztam még a blog írással tehát kérlek nézzétek el nekem az esetleges problémákat. Remélem a blogommal tudok segíteni, talán tanácsokat adni, habár tanácsra talán nekem lenne a legnagyobb szükségem..
Mindig is küszködtem a szorongás borzalmas, semmihez nem hasonlítható érzésével. 8 évesen már hasi ultrahangra küldtek, mert komolyabb bajra gyanakodtak az állandó hasfájás miatt. Mint később kiderült, már 8 évesen két lábon járó ideggörcs, szorongó gombóc voltam. Talán azért is mert nem volt túl jó gyerekkorom, talán ez már a génjeimben is benne van/volt és így születtem, vagy mert egyszerűen érzékenyebb vagyok mint a többiek. Viszont ami biztos, nem vagyok egyedül a problémámmal. Mivel 18 éves vagyok, (AZ A BIZONYOS NAGY 18) az emberek már többet várnak tőlem; gondolok most a sulira, meg úgy az egész életre. Tudni kell, hogy a problémáim akkor erősödtek amikor Angliába költöztem lassan 5 éve. Kis pisis 13-14 évesen az ember nehezebben éli meg a dolgokat. Na ez velem is pontosan így volt. Hátrahagyva a megszokott életemet, házat, barátokat, kiscicát, kiskutyát plusz hátrahagyva az én zokogó édesanyámat..valljuk be, ez senkinek nem egyszerű! Nemhogy egy 14 évesnek! Félre ne értsetek, BÁRMI is történt velem azóta, ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Anglia volt az én egyetlen reményem egy jobb jövőhöz.
Nővérem 1 év után hazament..nem bírta. Nem bírta a szokatlan életstílust, az angolok maga viselkedési módját és persze a szerelme nélkül töltött napokat. Ezért hazament. Na nem mintha olyan rossz sorsa lett volna itt..a lényeg, hogy ő döntött, és hazaköltözött. Én pedig itt maradtam egyedül édesapámmal. Teltek múltak az évek, de sajnos nem sikerült barátokat találnom. Túl zárkózott voltam? Nem próbálkoztam eléggé? Talán..csak az éltetett, hogy hamarosan mehetek haza és láthatom a szeretteimet. Ugyanis kb 3 havonta járok haza. (amikor csak tudok) Az embert nagyon megviseli egy új országba költözés. Talán jobban mint gondolná..szerintem rajtam most csúcsosodott minden. Most úgy érzem, hogy mindent érzek. Egyszerre. Érti ezt valaki? Rendben, mert én sem. Pár napja idegennek érzem magam. Idegennek és ismeretlennek érzek mindent, ami eddig ismert volt. Úgy érzem, hogy átlátok a dolgokon. Ami, bevallom nektek őszintén, nagyon megrémiszt. Először is szeretném kizárni mindenféle mentális betegség lehetőségét. Inkább ‘állapotnak’ tartom az ilyeneket, nem ‘betegségnek.’ Úgy érzem, hogy szükségem van segítségre, hogy kibogozhassam a gondolataim össze-vissza kuszálódott szálait. Leegyszerűsítve, szorongok a szorongástól. Ezért döntöttem úgy, hogy egy pszichológus segítségét kérem. Várok a hazamenetelig vele, ami kb 1 bő hónap. Ezalatt az idő alatt pedig megpróbálom megtalálni a gyökerét a problémáimnak. Sejtések persze vannak, de egy ehhez értő ember véleményét is szívesen meghallgatnám. Ahogy már említettem, ez egy eléggé ijesztő érzés, amit minél előbb szeretnék elfelejteni és magam mögött hagyni.
Állítólag normális. Normális, hogy 18 évesen egy ilyen ‘perióduson’ megyek keresztül. Remélem gyógyszerek segítsége nélkül is sikerül megbírkózni a saját elmémmel.
Nekem is vannak terveim a jövővel kapcsolatban. Stewardess szeretnék lenni! Bizony! Az állandó utazás teljesen magával ragadott. Ha esetleg úgy tűnik, hogy zárkózott, csendes vagyok, akkor tévedtek. Félek elkezdeni dolgokat, de ha már elkezdtem akkor MEGÁLLÍTHATATLAN vagyok!!! Szó szerint! Szerintem ez volt a legtökéletesebb alkalom egy blog indításához. Szeptembertől új suli, új város és így ti is velem tarthattok egy számomra is teljesen új világba!
Jelenleg most ez éltet. A legnehezebb dolog saját magam elfogadása. Hosszú út lesz én úgy gondolom. Hosszú lesz lassan 12 évnyi felgyülemlett szorongást kiereszteni magamból..de mindent a gyors gyógyulás érdekében!:)
Kommentek